Benkő Imre mesél Ózdról
Fotó: Benkő Imre
A fotóművész az Országos Széchényi Könyvtárban január 12-ig látható ACÉL-mű című kiállítása kapcsán írt ózdi emlékeiről, tapasztalatairól.
A gyáróriást egy borongós szürke alkonyatban láttam először. Félelmetesnek, titokzatosnak képzeltem a füstölgő vasszörnyet, a poros kohászkolóniákon emberek botorkáltak – nyugtalan voltam, a látvány felzaklatott.
Egy évvel később, 1987-ben érkezett a hír „Háromszáz embert elbocsátanak az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművéből”. Valami elmozdult, a kohászat fellegvárát, a szocialista nehézipar egykori jelképét az állam már nem tudja tovább finanszírozni.
Az első találkozáson a gyár fényszegény csarnokában a vasmunkások megdöbbent szoborarcát látva, tudtam, hosszútávon visszajárok majd, fotójegyzeteket készítek sorsuk alakulásáról, a város életéről.
Kilenc évig kísértem figyelemmel a kohászat leépülését, egy drámának voltam részese, ahol emberek ezrei váltak munkanélkülivé.
A gyárban akkoriban tizenhárom-ezren dolgoztak, a különféle munkahelyek megszüntetése, az elbocsátások évekig elhúzódtak.
Az események alakulását előre nem láthattam, a hírek mögötti világ érdekelt.
Az ember és környezetének sajátos bemutatásával a korszak vizuális lényegét, egy szubjektumon átszűrt életérzést szándékoztam közvetíteni.
Amikor az acélgyártás lelkét, a kohókat, az olvasztókemencéket a maradék néhányszáz munkás lebontotta, úgy éreztem, egy korszak lezárult. Fotóesszévé sűrítettem addigi felvételeimet és 1996-ban megjelent első fotóalbumom „Acélváros. Ózd, 1987-1995” címmel.
A könyv már régen elfogyott, ózdi fotóimat sok országban láthatták, fontos hazai és külföldi gyűjteményekbe kerültek.
Magamnak tett ígéretem szerint évenként néhányszor visszajárok Ózdra, a változásokra, az arcokra figyelve csendes archív fotókat gyűjtögetek.
A városban egyre kevesebb a múltat idéző rozsdásvas, még az Ózdot jelképező Gyár úti kéménysort is lebontották, az acélmű és a kohók helyét azóta visszavette a természet. Az „Ipari Park” dermesztő csendjében bolyongva, még találtam apró kis műhelyeket, az egyikben szöget gyártanak, de a régi gyárra már csak a fotóim emlékeztetnek…
A kiállításra most az elmúlt 25 év analóg technikával készült fotóiból válogattam.
A fotókból ízelíthőt láthat az Origo képgalériájában!
1 komment
