Negyvenötezer dolláros Kertész-fotó került elő a sufniból

Egy amerikai férfi a szüleinek segített költözni, amikor majdnem kidobtak egy régi fekete-fehér fotót. Még szerencse, hogy nem aludt az összes fotótörténet órán, és ismerős volt neki a kép: kiderült, hogy egy eredeti André Kertész-nagyítás, és akár negyvenötezer dollárt is érhet.

William van Beckum egy álmos kisvárosban nőtt fel az Egyesült Államok keleti partján, azóta délkeleten, Santa Fében építi karrierjét szabadúszó fotósként. Amikor legutóbb hazalátogatott, segített a szüleinek költözködni. 

Sok-sok családi lomot válogattak át egy, az amerikai szokások szerint bérelt tárolóhelyen. A régi bútorok, olajfestmények között Beckum apja egy fekete-fehér fotót lelt egy törött keretben. Kidobásra ítélték, de még azért megmutatták a fiuknak.

Beckumnek ismerős volt a fotó, bár bevallása szerint soha nem volt a leglelkesebb diákok között a fotótörténet-óráin a főiskolán. A képen egy árnyalak sétált egy behavazott parkban, a hátára pedig annyit írtak, hogy “New York-i jelenet, Karesz (sp?) fotója”.

Beckum azért utánanézett, és a Google a “Karesz photographer” keresést automatikusan javította: “André Kertész”. A képek oldalon ott is virított a fotó, a címe: Washington Square Park, 1954.

André Kertész: Washington Square Park, 1954

És valóban, a keretet megbontva ott volt a fotó hátoldalán André Kertész aláírása, bélyegzője, és egy dátum, sorozatszámmal: 1-9-54/17.

A családi emléktárban semmi se utalt a magyar fotóssal való kapcsolatra, annyit tudott meg Beckum, hogy mostohaanyja szülei vehették a fotót, valószínűleg anélkül, hogy tudták volna, milyen fontos fotótörténeti alak a készítője.

Beckum bevonta a nyomozásba a Bruce Silversteint, aki galériájában a Kertész-hagyatékot kezeli . Silverstein lelkes volt, telefonon és emailben konzultáltak, majd a papír (vékony, fényes) és a hívási technika (ferrotípia) alapján arra jutottak, hogy Kertész valószínűleg az ötvenes években készíthette és dátumozhatta a nagyítást, majd a hetvenes években írhatta alá, mivel írása az évek előrehaladtával a kézremegése miatt jelentősen megváltozott.

Silverstein szerint a nagyítás típusa arra utal, hogy magazinoknak reprodukcióra való beküldésre készült. Valószínű, hogy ezt a nagyítást végül Kertész nem küldte el egy magazinnak se, mert a kor gyakorlata az volt, hogy a beküldött, felhasznált nagyításokat megsemmisítették, és a fotós  valószínűleg akkor döntött úgy, hogy aláírja a képet, amikor a hetvenes években felkapták a fotót és Kertész viszonylag nagy számú kópiát készített belőle.

Ritkasága miatt a galerista a kópia értékét harmincezer dollár körülire tette, annak ellenére, hogy a hetvenes években készült példányok tíz-tizenötezer dolláros áron cserélnek gazdát a műtárgypiacon.

Beckum végül egy New York-i útja során több helyen is felbecsültette a fotót, és a találkozók során negyvenötezer dolláros ajánlatot is kapott. Ennek ellenére úgy döntött, hogy megtartja a képet, és készülő új otthonában szépen bekeretezve őrzi majd.

William van Beckum a fotó megtalálásának történetét a Petapixelen írta le.

hirdetés