Forrás: AFP/Bertrand Guay

Azért otthon hagyni nem kell a fényképezőgépet (vagy mobiltelefont), de használjuk ésszel, ha azt akajuk, hogy részletes emlékeink legyenek a látottakról - derül ki egy, a napokban publikált tanulmányból, mely a Psychological Science hasábjain jelent meg.

A digitális memória csapdája

A digitális fényképezőgépek és még inkább az okostelefonok elterjedésével egyre többen és többet fotózunk (hogy milyen döbbenetes mértékben, azt jól mutatja az alábbi grafikon), és gyakran úgy tűnik, mintha sokan a pillanat megörökítését fontosabbnak tartanák az esemény átélésénél.

A megosztott fotók száma millióban, évek és platformok szerint - Forrás: KPCB

Ha azonban azt hisszük, hogy az emlékeinket így nyugodt lélekkel rábízhatjuk a digitális memóriára, hatalmasat tévedünk. Linda A. Henkel kutatási eredményei szerint a fényképezés során agyunk mintha egyszerűen átadná az emlékezés terhét a gépnek, és saját feladatát ezzel elvégzettnek tekintené.

A connecticuti Fairfield Egyetem kutatója diákokat kért fel arra, hogy egy múzeum bejárása során összpontosítsanak bizonyos kiállítási tárgyakra - akár tüzetesebben szemügyre véve, akár lefényképezve őket. Másnap a résztvevőknek azonosítaniuk kellett a tárgyakat, és részletesen beszámolniuk jellemzőikről.

Az eredmény megdöbbentő volt: azok, akik fényképeket készítettek, kevesebb tárgyat ismertek fel, és rosszabbul emlékeztek a részleteikre.

Képek tengerében

Henkel szerint ennek az a magyarázata, hogy amikor a digitális memóriára hagyatkozunk, nem történik meg az a bevonódás, ami ahhoz lenne szükséges, hogy az átélt esemény tartós emlékké váljon.

Más emlékezetkutatások szerint ugyanakkor, ha időt fordítunk a képek nézegetésére, felébredhetnek és rögzülhetnek bennünk az emlékek, azonban digitális képeink jobbára olyan kezelhetetlen számban és rendezetlenségben vannak jelen körülöttünk, hogy erre rendszerint nem kerül sor.

A kutatás rámutat egy további érdekes jelenségre. Azok a diákok, akik nem egyszerűen lefotózták a megadott kiállítási tárgyakat, hanem rázoomoltak egyes részeikre, jobban emlékeztek a tárgy egészére is. Ismét jelen volt a bevonódás - ezek a résztvevők feltehetően időt szántak arra, hogy megtalálják azt a jellemző részletet, mely igazán érdekelte őket.

A kísérlet lényeges eleme volt, hogy meghatározott kiállítási tárgyak szerepeltek benne, és nem bízta rá a résztvevőkre, hogy érdeklődésük szerint válasszanak. Mivel érdektelen dolgokat önszántunkból ritkán fényképezünk, valamekkora bevonódás mindig megtörténik, így nem kell attól tartanunk, hogy a fotózás teljesen kiüríti a memóriánkat, és emlékeink csak a digitális világban lesznek elérhetők. Azonban annyit biztosan elmondhatunk, hogy jobban járunk, ha kevesebbet és tudatosabban fényképezünk.